Györgykovács Imre

Györgykovács Imre a kőszegi kertészeti technikum után fél évig gyakornokoskodott a devecseri tsz szőlészetében, de főállásnak inkább a gyári munkát választotta. A hetvenes évek végétől afféle hétvégi borászként művelte szőlőjét. Tizenkét évvel ezelőtt ő is részt vett azon a pesti borfesztiválon, melyre dr. Halla László először csábította fel a gazdákat. Györgykovács hirtelen annyira ismertté vált "tiszta ízű, egészséges boraival" - ahogy az egyik szaklap fogalmazott -, hogy két évvel később úgy döntött, a jövőben csak a szőlővel, borral foglalkozik.
Azóta is egy hektár körüli birtoka van, melyen a feleségével mindent maguk csinálnak.
- Annyit vannak a szőlőben, hogy már a nyulak is visszaköszönnek nekik - tréfálkoznak velük az ismerősök.
Legjobban talán a furmint áll közel hozzám.
- Amikor érik, egyszerre több szemet is leszedek, hogy folyamatosan pótolni tudjam a számban. Nincs annál jobb íz, mint amikor a finom savak szétáradnak a számban, ahogy szétroppantom a szemeket egymás után - meséli, és látni arcán, hogy újra éli a pillanatot.

A furmint mellett hárslevelűt, olaszrizlinget és traminit termeszt. Ha vásárol hozzá, akkor még a tőkén, amit maga szüreteltet le. Szép szőlőből lehet jó bort csinálni, állítja másokkal együtt ő is. Ám ő csak a kimondottan egészséges, a se nem éretlen, se nem túlérett szőlőt szereti. Nem híve a mindenek feletti terméskorlátozásnak.
A tőke állapota, a helyesen kialakított vesszők szabják meg, hogy mennyi termés lehet. Ebben is vallja, hogy a szőlő akarata szerint kell eljárni.
A feldolgozásnál hagyományos eszközöket, módszerekkel dolgozik, nem használ fajélesztőt. Ötszáz literes fahordóban erjeszt és érlel, mert úgy véli, ez hozza ki legjobban a bor somlói jellegét.
A káros melegedés ellen a hagyományos módszerrel védekezik, a korai érésű fajtákat hajnalban szüreteli, hogy a szőlő még hidegen kerüljön a pincébe. Ezt kicsi területtel még meg lehet tenni, de a nagyobbnál már hűteni kellene a mustot. A nyár elején kezdi az első palackokat tölteni, s a további érlelés már az üvegekben zajlik.

Saját tapasztalatai alapján úgy véli, ha valaki komolyan akar borászkodni, akkor ahhoz megfelelő időre van szükség. S ez nem függ a szőlő méretétől. A mai időjárási viszonyok között van úgy, hogy pár nap késlekedés is gondot okoz. Ha mondjuk szerdán permetezni kell, akkor szombaton már hiába ér rá a gazda, a termés tönkre mehet.
Az eladásra is termelő kicsi gazdaságoknak nehezíti a helyzetét, hogy általában vegyes ültetvényeik vannak. Mivel a nagyobbak tiszta szőlő fajtákat keresnek, nem nagyon lehet eladni őket. Ha nincs pénzük új telepítésre, talán segíthet a borturizmus. Ha a nagyok idevonzzák a vendéget, akkor azok a kicsiket is keresni fogják. A pincéknél jó lehetőség lenne a vegyesborok eladásához. Régen a Somló ezekről a borokról volt híres.
- De bármekkora szőlője is legyen valakinek, ezt a szakmát nem csak nagyon jól, becsületesen is kell csinálni. S persze alapvető, hogy a gazda szeresse a szőlőt

Az első igazi borlovag

Igazi borlovagot kapott a Somló, amikor a köztársaságielnök az állami ünnep alkalmából Györgykovács Imre somlóvásárhelyi borásznak a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje kitüntetést adományozott a hazai borászat és borkultúra fejlesztéséért, a magyar borok nemzetközi elismertetésében betöltött szerepéért.
Ilyen címet eddig itt csak ő kapott, s az ország más vidékein is csak néhányan a legjobbak közül, az idén rajta kívül Bock József, Takler Ferenc és Weninger Franz érdemelte ki a magas elismerést.
Györgykovács Imre nem tartozik a könnyű emberek közé. Három napig kellett veszekednem vele azért is, hogy ráálljon egy beszélgetésre. Pedig jóban vagyunk.

- Hogyan gondolom, hogy ilyenkor ráér, amikor a szőlővel kell foglalkozni?! - méltatlankodott a telefonban.
Mint kiderült, nem az időhiány volt a gond. Egyszerűen nem akart az újságban szerepelni. Talán még a kitüntetéssel is úgy volt először, hogy jobb lett volna nem megkapni.
- Nem volt elég, hogy eddig is állandóan bizonyítanom kell magam és mások előtt, hogy a boraim megérdemelték a kapott díjakat, most még ez is - morgolódott, amikor megérkeztem a hegy vásárhelyi oldalának alsó dűlőinél lévő szőlőjébe. Persze, nagyon örül a címnek, és büszkén sorolja a korábbi helyi, országos és határon kívül nyert díjakat, amikor arról faggatom, hogy jutott el a magas állami kitüntetésig.
A vincellér dédnagyapa, a szőlész-borász apa, a kertésztechnikusi végzettség alapján azt hihetnénk, egyenes út visz a borászkodásig, pedig szó sincs erről. A kőszegi technikum befejezése után alig helyezkedett el a devecseri téeszben gyakornokként, fél év után inkább elment az iparba dolgozni.
- Azt vettem észre, hogy az életben kicsit másképp működnek a dolgok, mint ahogy az iskolában tanultuk. Hiába tudtam például azt, hogyan kellene időzíteni, szervezni a szüretet, ott ez nem nagyon számított. Nem igazán láttam jövőt magam előtt, inkább elmentem Ajkára műszerész tanulónak.
A szakmunkás vizsga mellé később technikusi végzettséget is szerzett. Huszonhét évesen már a Videotonnál egy 600 fős üzem helyettes vezetőjeként dolgozott. A Somlóval, a borral tíz év után került újra közelebbi kapcsolatba.
- Lett egy Trabantunk, amivel könnyebben tudtunk mozogni. Arra gondoltunk, hogy jó lenne egy kis ház a Somlón, hogy hétvégén kijárhassunk a családdal. S ha már ház, akkor szőlő is, hogy ne vesszem el a szakmám, meg legyen mit csinálni.
Az örökséggel és egy vásárolt darabbal összesen fél hektáron kezdték a munkát 1979-ben. Saját magunk oltották a szőlőt, építették a pincét, a hétvégiházat, amit azóta kicsit kibővítettek, ahogy a szőlő engedte.
- A telepítést apám tapasztalatai alapján csináltuk. Ide a hegy aljába traminit, mert a hűvös, vízben gazdag területen lesz szép gyümölcsös. A Hárslevelű a hegy derekát kedveli. Annak is kell a nedvesség, de jobban bírja a meleget. A Furmintnak közvetlenül a sziklák alatt van a helye, mert ha túl sok tápanyagot kap, akkor esőben könnyen szétrepednek a hízott fürtjei. A meleget is nagyon jól bírja, szinte szeret szenvedni tőle.
Hogy a szőlő végül több lett hétvégi passziónál, arról a bizonytalanná váló munkahely mellett az egyre jobb borok tehetnek.
- Talán 1988-ban kezdődött az elismerések sorozata, amikor a somlói borversenyen a legjobb eredményt én értem el. Egy évvel később Szekszárdon a kertbarátok első országos borversenyén 350 borból egy aranyat és egy ezüstöt szereztünk olyanok mellett, mint Thümerer Vilmos és Bock József. A Magyar Borakadémia 1992-es megalakulásakor bemutatott 12 bor között az enyém is ott volt a szintén somlói Somogyi Lajoséval együtt. Akkoriban éppen egy olasz vállalkozóé volt a Videoton leépülése után maradt üzem, ahol dolgoztam. Adtam neki egy üveg bort, amikor elkéredzkedtem egy-egy bemutató miatt. Azt mondta, ha ilyen jó a borom, akkor miért vagyok még itt a gyárban. Mondtam, mert nincs pénzem, hogy megéljek, hisz a bor annyit nem adott.
Az igazi változást az életében az 1993-as pesti nemzetközi borfesztivál hozta meg, ahol dr. Halla László szervezésében az Inhasuer, a Fazekas, a Tornai pince, Fekete Béla és Molnár József társaságában mutatták be a somlói borokat.
- Akkor még lopóval töltöttem a fesztiválra felvitt 200 palackot. Az üvegeket a környék boltjaiban vásároltam össze egy hónap alatt a betétdíjas palackokból. Mivel dugózóm sem volt, kézzel nyomtuk be egy darabig a dugót, aztán a hordó oldalán erőltettem tovább. Akkor írták rólam, hogy kitűntem tiszta és egészséges ízű boraimmal. Azóta is ennek szeretnék megfelelni - mesél az első sikerekről.
A borfesztivál után kapott levelet egy pesti ügyvédtől, Dávid Gyulától, aki találkozni akart vele.
- Mint később megtudtam, több kereskedőt és más szakembert megkeresett, hogy ki érdemelné meg a támogatását. Engem ajánlottak neki. Azt mondta, hagyjam ott a munkahelyemet, foglalkozzak csak a borászattal, ő anyagilag segíti az indulást. A szerződésben azt írta, hogy rajtam keresztül támogatni szeretné a minőségi magyar bortermelést. A pénzt 10 év alatt kamat nélkül visszafizettem neki, részben borral. Igazán csak annyit nyert, hogy neki még akkor is van egy-egy évjáratból, amikor másnak már elfogyott. Meg talán a kitüntetés is bizonyítja, hogy jól választott.
Közben eltelt több mint tíz év, de ma is csak egy hektáron gazdálkodnak, mert ennyivel bírnak ketten a feleségével.
- Együtt csinálunk mindent. Igaz, a motoros permetezőt én viszem, de mire kifogy, Gyöngyi már készíti az újabb adagot. A kóstolásban is ő segít. Nekem ehhez olyan ember kell, aki jól érzi az ízeket, és meg is bízom benne. Mindig pontosan elmondja, hogy mit érez, ha nem értünk egyet, megkóstoljuk újra. A döntést persze én hozom, de nem engedi, hogy becsapjanak az érzékeim. Két lányunk van, Edina Münchenben él, a vendéglátásban dolgozik. A Szombathelyen élő Adrien a közgazdászság mellé somelier tanfolyamot végzett, a bemutatókon sokszor ő képvisel bennünket. Nagyon jól érzi az ízeket és jól tud beszélni a borokról.
A harmadik gyerek a szőlő - teszem hozzá én. Gyöngyivel együtt nevetnek.
- Valóban, hisz minden nap itt vagyunk - reagál aztán szavakkal is. - Régebben még többször hazamentünk Ajkára, ma már szinte itt élünk kint. Hogy ne hibázzunk, hogy egy kicsit mindig jobbat tudjunk csinálni, hogy a borban még tisztábban visszaadjuk a szőlő ízét, zamatát. Kicsit már rabjai vagyunk a szőlőnek. De szívesen csináljuk.

Hogy érdemes, azt egy másik hír is bizonyítja. Ma délelőtt, a Somlói Napokon adják át a 2007. év Somlói Borosgazdája címet. A július 30-án meghozott döntés szerint az első díjazott Györgykovács Imre lett.

Somlói Kalauz
a Balatoni Turisztikai Szolgálat lapja - üzenetek: a szerkesztosomloi.hu címre
© 1998-2008 Minden jog fenntartva - Megjelenési lehetőség a kalauzban